Valójában barbár csonkítás, mely veszélyezteti a kislányok életét, örökre megfosztja õket a gyönyör érzésétõl, és összetöri nõi életüket.

Most, hogy magam is mint valami mesélõ varázsló,     elmondtam az életemet, nem azért tettem, hogy a saját dicséretemet zengjem, hanem hogy megmutassam a küzdelmet és a makacsul bejárt utat, amely engem a családi otthonból, a mangófa árnyékából a nemzetközi szervezetek világosságába vezetett. Az utat a titokban tartott csonkítástól  a nyíltan vállalt küzdelemig. „Két asszony elkapott, és bevonszolt a szobába. Az egyik mögöttem volt, a fejemet fogta, és teljes súlyával a vállamra térdelt, nehogy megmozdulhassak; a másik a két térdemnél fogva szétfeszítette a lábamat…”

Khady élő tanú. Mint hétéves kislány maga is átélte azt a megmagyarázhatatlan rémálmot, majd késõbb, mint a fiatal nõ, felfogta és megértette az õsi hagyomány barbárságát. Könyvében olyan túlélõ útját kísérhetjük végig, aki ritka bátorsággal tárja fel mindazt, amit át
kellett élnie, s aki a világ minden táján fáradhatatlanul küzd azért, hogy megmenthesse a gyermekeket a rájuk váró borzalomtól.

• Khady: Megcsonkítottak és megalázottak  IKAR 2006 • A könyvet itt meg is rendelheted!

 

A szerkesztő olvasónaplójából Gyerekkoromban szerencsés rokoni kapcsolatok révén sokszor jártam Párizsban. A szállásunk általában a afrikaiak, arabok által lakott kerületek egyikében volt, s sokszor néztem a színes ruhákba öltötözött, erős és vidám afrikai asszonyokat a TATI-ban válogatva, a piacon, a bolhapiacon, számtalan bongyor hajú gyereket terelgetve maguk körül. Vidámnak, erősnek, szépnek, nőiesnek láttam őket a magam kiskamasz valóságában. Szinte az időben visszafele döbbentett meg ez a könyv, s pörögtek újra a képkockák. Mert a megcsonkítás és az erősen patriarchális afrikai világ megismerése mellett pontos korrajzot kapunk a Párizsban élő afrikai nők nyolcvanas évekbeli lehetőségiről és sokszor döbbentes életéről.