........Egy szenvedély margójára..............

A tengerpartot járó kisgyerek

mindig talál a kavicsok közt egyre,

mely mindöröktől fogva az övé,

és soha senki másé nemis lenne.

 

Az elveszíthetetlent markolássza!

Egész szíve a tenyerében lüktet,

oly egyetlen egy kezében a kő,

és vele ő is olyan egyedül lett.

 

Nem szabadul már soha többé tőle.

A víznek fordul, s messze elhajítja.

Hangot sem ad a néma szakítás,

egy egész tenger zúgja mégis vissza.