|
Egy srác emlékére
Sokszor mondják:"Az élet kegyetlen...."...Igaz,talán valóban így van,de vannak olyan dolgok amelyek mellett nem szabad,és nem is lehet elmenni...Egy érző,másokra odafigyelő ember semmiképp sem tehet így...
Ismertem egy fiút,aki nálam néhány évvel idősebb volt...Mégis mindig úgy tekintettem rá ,mintha a kisöcsém lett volna.Ő volt az az emberke,akire azt mondják:"Sosem fog felnőni!"...És éppen ez a mondat az,ami az élet egyik legkegyetlenebb játékáról szól...Ő sosem nőhetett fel igazán....és már nem is kaphat lehetőséget.Van egy régi Edda szám...Biztosan ismeritek...Lelkünkből...:
A gyertya szépen lángol,
Nem fújja már a bántó szél.
A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérik Őt,
S Ő játszik egy égi dallamot.
Eggyé forrt kéz a húrral,
És már egy új ütembe kezd.
Lassúbb és csöndesen szól,
Úgy üzeni: megérkezett.
Lelkünkből szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Őrizzük mosolyodat.
Amikor kicsi voltam,még nem tudtam igazán felfogni,hogy miről is azólhat az a mondat,hogy:"Örökre velünk maradsz"....Nem értettem,hogy hogyan maradhat velünk aki örökre elment,és miért van az,hogy akiket szeretünk....egyszer el kell búcsúznunk tőlük.
Ma reggel ezt a számot hallgattam,és eszembe jutott Zoli,akinek ez a kis "történet" szól.20 éves volt,mikor meghalt egy autóbalesetben....A szülei azóta sem tudták kiheverni a történteket,de talán az idő enyhíti valamelyest a fájdalmat.Sok más, hasonló emlék,gondolat kezdett újra és újra az agyamban motoszkálni...és úgy éreztem le kell írnom,hogy "kiadjam magamból"...Ilyen és ehhez kísértetiesen hasonlító történetekkel nap mint nap találkozunk.És sajnos szinte mindenki képes felidézni tragikus történeteket,emlékeket családi-,baráti körből......Nem szeretnék senkit elszomorítani,és nem is kardoskodom amellett,hogy "miért pont Ő/Ők?",nincs jogom vádolni a sorsot,hogy "miért tette ezt?".......És nem is szeretném soha.....Hisz mindennek van valami oka az életben,nem tudhatjuk ,hogy a rossz után milyen jó következhet...A lényeg talán annyi:Szeretni kell az életet,és egymást,amíg ezen a pici planétán vagyunk...Hisz nem tudhatjuk,hogy mikor következik a "záróra"
Zoli! Remélem onnan fentről lenézel néha ránk!
...És ,ha merünk hinni,bízni abban,hogy ott fenn valaki őrző szemekkel figyel ránk emberekre......Akkor talán mindenki találkozhat majd a saját "Zolijával",ha eljön az ideje................
2007.február
Vihar kiált kegyetlen,
Elválaszt zord idők keze.
Az ész hazug; ne engedd,
Ne, hogy a reményt elvegye!
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérik Ők,
S Ő játszik egy égi dallamot.
Minden üvöltve lázad,
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked halhatatlan,
De a fájdalom velünk
Lelkünkből szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Őrizzük mosolyodat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
