Érzések, mik kavarognak bennem... sokminden van ami yoo lenne, és mégsincsen.... sokszor vágyok valakire... egy lányra.. aki tényleg igazán szeret... akivel kézenfogva lehet sétálni.... aki hozámbújik, ha fázik.... aki örül, ha láthat... aki átölel, ha baj van.... akivel együtt sétálhatok a természetben..... akivel egymás mellet fekve nézzük a csillagokat a réten..... aki mellett édes az ébredés.... és aki mellettem van, és mellettem is marad..... na de lehet túl sokat kívánok az élettől... még nagyon messze van az, hogy tényleg boldog lehessek... évek, évtizedek, évszázadok, évezredek...... vagy talán az örök végtelenség..... majd úgyis kiderül egyszer, hogy mi lesz, vagy mi nem lesz... mindenesetre... azt hiszem.. nem foglalkozok semmivel.... és csak ugy vagyok.. a létben... el... sok álom van, ami soha nem valósul meg.. vagyis leginkább csak olyan álom van..... vajon létezik olyan, hogy felhőtlen boldogság?...... talán csak a mesékben.. a valóság kegyetlen, és rideg világában nagyon ritka... még talán a színlelt boldogság is... az emberi gonoszság mindenfelé jelen van... sajnos... és az emberek egymáson való átgázolása... hogy mindenki csak magára figyel.. kevés az olyan ember, akinek fontos lehet a másik, vagy csak egy kicsit is törődik a másikkal.... vajon a világ változott ennyire, vagy csak a régi időket mesélték másképp?... ezt valószínüleg sose fogom megtudni, de azért én mégiscsak elvágyok innen.. a messzi középkorba.. ahol még jelentett valamit a becsület, és az igazság.. ahol az emberek nem használták ki teljesen egymást, legalábbis ennyire nem.... létezett boldogság, és nem vakította el az embereket a gonosz teljesen.... vagy a másik hely, ami még lehetséges időben van.. az Japán... de ezt már írtam.... hátha egyszer megtalálom valahol a miértet arra, hogy minek élek.. hátha sikerül az életem értelmét felfedezni.. és hátha boldog leszek egyszer... teljesen... örökké... valakivel aki igazán szeret.. és akivel egyek vagyunk.... vagy csak egyedül... lényeg, hogy éljek.. és boldogan.... vajon a lélek a test halála után tovább él?... és ha igen vajon meddig?... és hol?... létezik esetleg egy felsőbb világ, ahol mindenki az örökkévalóságig él azzal akit egyszer szeretett, vagy ott már senki nem emlékszik a másikra, és új életet kezd?... vagy reinkarnációval a lélek egyik testből a másikba vándorol a halál után, és újjászületik?... és az emlékek hova tünnek el, miután meghalt valaki?... a tulvilágon hordoza magával tovább az ember egyedül bolyongva az örök sötétségben, soha nem találkozván senki mással?.. mi lehet miután valaki elmegy az életből?... egyáltalán az élet mi?.. egy közets állomás, ahol a lélek megpihen, vagy ahol azok a lelkek kapnak büntetést, akik valamilyen bűnt követtek el, de még nem elég sújosat ahhoz, hogy a pokolra száműzzék őket?... talán egy esély a javulásra, és a tiszta életre tovább Isten országában.... érdekes kérdések, és megválaszolhatatlanok, mégis, nagyon izgat a válasz, de hiába... ez az emberi elme mohósága, ami arra kiváncsi, amit soha nem tudhat meg?... vagy csak szimpla kiváncsiság az ismeretlen felé?......