ÉS MÉGIS FOROG A FÖLD
Szöveg: Orbán Tamás



Tudom, hogy nagyon tud fájni,
mikor szíven szúr egy váratlan szó,
s kiderül, O már mást szeret,
és csak meghalni volna jó.

Van olyan, hogy beborul az égbolt, (Égbolt!)
és színeket sem látsz már.
De soha ne hidd,
hogy véget ért az élet,
s rád csak a semmi vár!

NAPOK MÚLNAK,
JÖN EGY ÚJ NAP,
S MEGINT LÁTOD, HOGY FOROG A FÖLD ,
S RÁJÖSSZ, HOGY SÍRNI KÁR,
BÁRMIT IS HAGYTÁL
MAGAD MÖGÖTT.

NAPOK MÚLNAK,
JÖN EGY ÚJ NAP,
S MEGINT LÁTOD, HOGY FOROG A FÖLD .
M’ÉRT NÉZEL HÁTRA MÁR?
A MÚLTNAK VÉGE.
LÁTOD, BÁR A SZÍVED ÖSSZETÖRT,
ÉS MÉGIS FOROG A FÖLD .

Soha se’ szabad megállni,
mert az élet mindig megy tovább. (Az élet megy tovább!)
Elbújt a felhok közt a Nap,
de majd megint nevet rád.

Van olyan, hogy beborul az égbolt, (Égbolt!)
és színeket sem látsz már.
De soha ne hidd,
hogy véget ért az élet,
s rád csak a semmi vár!

NAPOK MÚLNAK,
JÖN EGY ÚJ NAP,
S MEGINT LÁTOD, HOGY FOROG A FÖLD ,
S RÁJÖSSZ, HOGY SÍRNI KÁR,
BÁRMIT IS HAGYTÁL
MAGAD MÖGÖTT.

NAPOK MÚLNAK,
JÖN EGY ÚJ NAP,
S MEGINT LÁTOD, HOGY FOROG A FÖLD .
M'ÉRT NÉZEL HÁTRA MÁR?
A MÚLTNAK VÉGE.
LÁTOD, BÁR A SZÍVED ÖSSZETÖRT,
ÉS MÉGIS FOROG A FÖLD