| Misztérium : Néha az állatok emberebbek az embereknél.... |
Néha az állatok emberebbek az embereknél....
A vers ugyancsak egyik kedvenc lapomról,a gazlap.huról származik.......
H.Katalin - Dolly
Lelketlen lelkem,
elhagyott,
akkor most már én is
lelketlen vagyok?!
Nem-nem az nem lehet,
mert csak a lélek tud
ennyire fájni idebenn!
Fáj mindenem,
mégsics velem senki, pedig
csak hozzá bújnék,
nem mondanák semmit.
Fájóimmal zokogva
kutyám nyakát ölelem át.
Ő nyüszit egyet, jelezve,
mégsem kell egyedül
mindennel lennem!
Ázott ruhája borogatja
hűsitőn homlokom.
Nyal egyet könnyes arcomon
morgolódik, toporog,
bújik szorosan, és
csak mondja, csak mondja...
a szemében látom, hogy mit.
Nyugalmam kúszik belé vissza,
Dollyika a fejét ölembe hajtja.
Könnyem pereg, de már nevetve,
és már nem vagyok bíztos benne,
nem -e Ő az emberebb ember!
|