...Csöndesen kopog az ősz az ablakon, pók szövi hálóját az ócska falon. Álmosan integet a nyár illata, kulcsra zárja melegét a Nap sugara. Nyálkás, ködös napok elnyújtózva várnak, hűvös reggelek a lelkembe vájnak. De eltévedt sugara még kibukkan a Napnak, késteti fénykorát a hideg téli fagynak. Lényemet is átjárja a nyár, új szerelmet kínál az őszi napsugár. Akkor is szép, ha lelki kegyelem: – Imádlak, te drága őszi szerelem!