.......Valamikor réges régen.....:)1976. évében született egy kicsi gyerkőc.Mivel az édesanyja nem tudta,milyen nevet is adjon az újabb pici jövevénynek ,egy váratlan ötlettől vezérelve kisfia barátját kérte meg,segítsen eme becses feladatban.....A pici baba így kapta meg azt a  "gyűlölt" nevet,mit  sokáig eldobott volna egy sötét sarokba és vissza sem tekintett volna rá.....

Miért mesélem el mindezt?Kit érdekel egy fiú,ki már férfi és valami rejtélyes hiúsági okból kifolyólag nem tetszik neki a neve?....Nagyon jó kérdés,és nem is tudnék rá teljesen kielégítő választ adni..Engem mégis megfogott a sztori,s ha már így adódott:)leírom...

.....Ma már felnőtt  a történetem hőse,és még sosem volt boldog..Néha elcsodálkozom az embereken.Az olyan értelmes,érző,és intelligensnek titulált lényeken,akik mi emberek vagyunk.Miért nem vagyunk boldogok,miért nem jó sosem ami van??Sorolhatnám a gondok,bajok,bánatok és mesterségesen magunknak gyártott teóriákat erről,de mindenki számára megvan  a válasz.....Történetem hőse,tehát lehetne boldog is,csak épp sosem akart igazán az lenni....így,ahogyan írom...sosem akart boldog lenni.Ezt ő maga mondta el nekem.Bevallom én sem értettem ...eleinte...majd végül teljesen átéreztem  a helyzetét.Neki nem kellett volna több sosem,csak két dolog:Szeressék és Szerethessen!!Csupa nagy betűvel.Boldog is csak akkor akart lenni,ha van valaki ,akiért boldog lehet..

......De szeretik e azt a pici embert,kinek nevet is  a szomszéd fia választ és szeretik e azt a fiút,aki 16 évesen Budapestre szökik,hogy felnőjön és ne bántsa többé senki sem??

......Most elindult valami az én hősömmel......Ma azt mondta,hogy boldog .....igazán boldog volt....kell egy új név,egy új élet.....én ebben csak segíthetek:)

Minden kezdete nehéz,de veled vagyok Sünim!!!!!!